A 200 éves Kővágóörsi zsinagóga története

A zsinagóga valószínűleg az 1820-as években épült

 

  • A források szerint Kővágóörsnek már a középkorban is lehetett komolyabb izraelita lakossága, de erről írásos bizonyíték nincs.
  • A Magyar Zsidó Lexikon 1929-es adatai szerint a 2120 fős lakosságú település hitközsége 140 főt számlált.
  • Maga a hitközség 1778-ban alakult, első rabbija Pfejfer Zélig Lébi volt, aki 1868-ban hunyt el.
  • A hitközség anyakönyvi területéhez 9 környékbeli település tartozott. A közelben Tapolcán élt még nagyobb lélekszámú neológ zsidó diaszpóra, amely eredetileg a Kővágóörsi ortodoxoknak volt alárendelve.
  • Az 1800-as évek végén Tapolca erősebben iparosodott Kővágóörsnél, és ott kiépült a vasút is. Ennek következtében Kővágóörs mint település jelentősége csökkent, és a környék hitközségei közül is a Tapolcai lett a jelentősebb, köszönhetően az áttelepüléseknek. A szent iratok Kővágóörsről a II. világháború előtt átkerültek Tapolcára.
  • A zsinagóga előépítménye, amely a női karzat feljáratát rejti magában feltehetően az 1880-as évekre készült el. Valószínűleg a mostani belső festését is ekkor nyerte el az épület, a belső lizénákra kékes, márványmintás festés került. A mennyezeti szekkók és a 4 felirat is ekkor kerülhetett a helyére.
  • A II. világháború során a helyi és a környékbeli zsidóságot elhurcolták, olyan holokauszt túlélőről nem írnak a források, aki visszatelepült volna Kővágóörsre.
  • A zsinagóga telkén állt a rabbi háza, amit a 60-as 70-es években lebontottak.
  • Ekkoriban maga a zsinagóga ÁFÉSZ raktár lett, majd a Révfülöpi Nagyközségi Közös Tanács birtokolta. A 80-as évek közepétől magántulajdonba került, többször tulajdonost is váltott.
  • 1985-ben Kerner Gábor kezdeményezésére műemlékké nyilvánították, de a tulajdonosokat nem tudták kötelezni az épület helyreállítására.